Tokaj iránytű borkedvelőknek
június 9, 2009
Borok lakodalma a Bodrog partján
június 9, 2009

Bibi utazásai

Bibi unokatestvérével beutazza az országot, és közben útikönyvet készít, amelyben leír minden helyet, ahol jár, leírja, hogy kivel ismerkedik meg, és mit tapasztal. Először azt gondolta, hogy csak magának jegyzi le, de aztán rájött, hogy ez a többi gyereket is érdekelheti. Így hát igazi gyerek útikönyvet ír. Persze nem beszél róla senkinek. Te is tudhatod, hogy a felnőttek ilyesmiért kinevetik az embert… Lesz benne például igazi királylányról is szó, nem is akármilyenről! De a részletek még titkosak. Bibi biztos benne, hogy akár Magyarországon élsz, akár bárhol a világon, sok érdekes dolgot fogsz megismerni belőle!

Részlet a hamarosan megjelenő könyvből:
 
 
A KIRÁLYNŐNÉL JÁRTUNK
 
Tegnap délután Lívia édesapja telefonált. Kért bennünket, hogy hazafelé látogassuk meg Parádsasváron ott nyaraló angol barátait, és vigyünk nekik valami szép ajándékot is. Azt is mondta, hogy Livi bátyja, Andris is csatlakozni fog hozzánk.
 
Andris ma reggel meg is érkezett, mi meg addigra elterveztük, hogy mi legyen az ajándék. Tokaji borra gondoltunk meg szerencsi csokira. Később valaki azt tanácsolta, hogy vigyünk Gönczi barackpálinkát is, amit Miskolcon gyártanak, és hollóházi porcelánba palackoznak.
 
Így aztán megyünk Szerencsre, vissza Miskolcra, ahol már eddig is sokat csavarogtunk, és nagyon jól éreztük magunkat, és szerettünk volna ellátogatni Hollóházára is. A porcelángyárba azonban valami miatt nem sikerült bejutnunk. Elhatároztuk, hogy akkor Pataki Kerámiát fogunk az ajándékcsomagba tenni. Én ennek nagyon örültem, mert itt a gyárban kézműves foglalkozások is vannak, így én magam is készíthetek valami szépet anyának és nagyinak.
 
Legelőször a tokaji bort akartuk beszerezni, ehhez Livi és Andris szerette volna megtudni, hol is találjuk a legjobbat.
 
Livi új barátnője, Judit néni azt tanácsolta, hogy menjünk Hercegkútra a Götz Pincészetbe, ott nemcsak a bor nagyszerű, hanem ott él Götz Ildikó, a borkirálynő is. Na, ez aztán felkeltette az érdeklődésünket, különösen Andrisét. Azonnal megkérdezte, hogy miért is borkirálynő a borkirálynő. Azért, mert neki van a legjobb bora, vagy netán azért, mert Ő a legszebb…
 
Hát ilyet is csak felnőtt tud kérdezni. Minden gyerek tudja, hogy a királynő azért királynő, mert királynőnek született, és ha már királynő, akkor világos, hogy Ő a legszebb, és neki van a legjobb bora a világon. Ehhez semmi kétség nem férhet.
 
Az, hogy igazam van, hamarosan kiderült. 
 
Délelőtt telefonáltunk Götz Ildikónak Hercegkútra, hogy szeretnénk kimenni a pincészetükbe. Nagyon kedvesen megígérte, hogy fél óra múlva elénk jön, nehogy eltévedjünk. Jött is, ahogy mondta, igaz nem hintón, hanem egy fehér autón, korona sem volt a fején, és királynő ruha helyett farmer és póló volt rajta, de gyönyörű volt, és akinek van szeme, azonnal láthatta, hogy Ő az. A KIRÁLYNŐ.
 
Legelőször a környéket és magát a falut mutatta meg. A szőlőket, a különleges többszintes pincesort, a templomot és a kálváriát. Meg a falu határát jelző hatalmas hordót Hercegkút címerével.
 
Ezután lementünk a pincébe, és megnéztük a palackozó üzemet is, amihez nemsokára kis panzió is tartozik majd. Amíg Livi és Andris a borok között válogattak, mi Ildikóval beszélgettünk. Megtudtam, hogy az Ő pincészetükben a borkészítés a szőlőtermesztéstől a palackozásig szigorú, hagyományos feltételekkel folyik, és hogy a borhoz csak az édesapja és a bátyja nyúlhat, ezzel biztosítják az állandó nagyon magas minőséget. 
 
Elmondta azt is, hogy sok embernek nincs valódi képe a borokról, a borászatról. Azt gondolják, hogy a borivás rossz szokás, amiből csak baj származhat (eddig én is ezt gondoltam) pedig ez egyáltalán nem így van. Különösen a tokaji esetében. A Tokaji Aszú néven ismert bort az egész világon keresik és fogyasztják évszázadok óta Még a gyerekek is hallanak róla, amikor a Himnusz soraival megtanulják, hogy „Tokaj szőlővesszein nektárt csepegtettél„ meg hogy XIV .Lajos, a Napkirály a tokajit a borok királyának, a királyok borának nevezte.
 
A tokaji bor nem utánozható, hiszen csak egyetlen vidéken, ezen a háromszög alakú területen,
 a Sátoraljaújhelyi Sátor-hegy, az Abaújszántói Sátor-hegy és a Tokaji Kopaszhegy által határolt területen alkalmas a talaj, a klíma, az éghajlat és a szőlőfajták arra, hogy tokaijt készítsenek. Mindent, ami itt a szőlőtermesztéssel és a bor készítésével kapcsolatos, 1737 óta szigorú törvények szabályoznak.
 
Természeti, földrajzi adottságok, emberi tényezők, az itteni borászati kultúra szerencsés találkozásának köszönhető, hogy 2002 óta a Tokaji Borvidék a VILÁGÖRÖKÉG RÉSZE. Azért írtam csupa nagybetűvel, mert ez valóban nagyon nagy dolog. Sok-sok olyan dolgot hallottam, amiről talán még apa sem tud, de én majd elmesélem neki!
 
Gyerek persze nem ihat bort, de ha nagy leszek én is megkóstolom.
 
Végül még egy kicsit szaladgáltunk a réten és játszottunk Ildikó kutyájával
 
Indulás előtt még megnézhettem Ildit királynő ruhában, és megengedte, hogy elolvassam – Ő így mondta – a hitvallását is.
 
Idemásolom: 
„Hiszek édesapám szavában, nagyapám gyöngybetűiben, nagyanyám meséiben és édesanyám csókjaiban. Hiszem, hogy helyem van ebben a világban, és hogy ez a hely itt van ezeknek a hegyeknek a lábánál, közöttetek. A Jóisten szeme előtt…”
 
Ha nagy leszek, olyan szeretnék lenni, mint Ildikó. De nemcsak azért, mert szép, és mert Ő a Borkirálynő, hanem, mert kedves, okos és mindenkivel nagyon barátságos, olyan, mintha már ezer éve ismerném.
 
Rájöttem, hogy egy ilyen hosszú úton sok szép tájat lehet látni, meg régi épületeket is, lehet eddig ismeretlen dolgokról hallani, de a legeslegjobb az, hogy érdekes, különleges emberekkel ismerkedhetünk meg. Olyanokkal, mint Ildikó királynő
 
Közben Livi és Andris kiválasztott három üveg bort, az idő is jócskán elt
elt, vissza kellett indulnunk, de én tudom, hogy ide egészen biztosan visszajövünk még!