"A pince csendes mélyén valahol mindig nyugalomra lelek. Néha elég hozzá az az illat, a csönd, a meghittség máskor az ízek és a társaság elrepít ebből a rohanó világból egy másikba, egy sokkal jobb helyre. Mondjuk már néha közhelyesen sokszor, hogy „földalatti mennyország” a mi pincénk, de tényleg így van. A pincének, a bornak lelke van, mint a családnak. Ezért is különbözik annyira egy családi pincészet egy nagyobb borászattól. Kezdve a szőlőterméstől, a borokon át, szívvel-lélekkel dolgozunk bennük, értük, hogy valami jobbat alkossunk, létrehozzunk valamit, ami arra készteti az embereket, hogy egy picit lassítsanak, megálljanak, megpihenjenek, egy pillanatra elgondolkozzanak azon, hogy miért érdemes élni. Egy kicsit élvezni az életet, törődni egymással, másokkal. Figyelni a családra, barátokra, a mondanivalójukra és arra, amit mi közvetítünk a borral – egy cseppnyi jókedvet, vidámságot, élvezetet, békét, meghittséget, ragyogást. És a legfontosabbat, a hitet. Hinni abban, hogy van értelme a munkánknak, hogy az évjárat szép lesz, hogy a vendégeknek ízlik a borunk, tetszenek a pincéink, és érezni, hogy nincs számunkra lehetetlen, mert a jó Isten fogja a kezünket. Csak a célt kell kitűzni, és segít megtalálni az odavezető utat. De útközben azért jó helyen, jó emberek között egy pohár Tokajival jó érzés koccintani, jó néha megnyugodni."
